A versenyről – Korinthosz.hu

A Korinthosz Ultratávú Futóverseny tiszteleg a klasszikus görög Spartathlon és annak teljesítői előtt. Őrizni és ápolni kívánja annak szellemiségét és hagyományait.

A rendezvényünk több szálon kötődik a tradicionális görög versenyhez, hiszen a Korinthosz.hu 81 km-es távja megegyezik a Spartathlon Athén – Korinthosz szakaszával.

A versenyünk nem csupán egy izgalmas kihívás, hanem kivételes lehetőség is a Spartathlonra való felkészülés esetén, hiszen részben modellezhetőek a Görögországban várható versenykörülmények. Ugyancsak jó alkalom a 100 km feletti versenyek előtti tapasztalatgyűjtésre.

A pálya felépítése, klimatikus körülményei, a hosszú, monoton egyenesek és a frissítőpontok egymástól való távolsága is hasonlóságot mutat a görög klasszikussal. A versenyünk egy hitelesített pályán zajlik, pontos távja 80.5 km.

Az esemény díjátadója ünnepélyes keretek között történik. Minden egyéni célba érkezőt (80 km-en) a színpadon köszöntünk.

Célunk továbbra is, hogy a Korinthosz Ultratávú Futóverseny kiemelkedő esemény legyen hazánk hasonló kategóriájú versenyei között és felejthetetlen élményt nyújtson minden résztvevőnek.

2000

óta

versenyző

lefutott kilométer

Korábbi győztesek

Végeláthatatlan utak, a hőségtől remegő levegő, óránként 4 sótabletta, lavórban fürdés, a leglelkesebb szervezőcsapat, fergeteges hangulatú frissítőpontok, az év legszínvonalasabb gálavacsija, sötétedés után a legtöbb szúnyog… Na kitaláltad már? Ha csak egyszer is voltál már ott, akkor biztos. Korinthosz.

A Korinthosz az egyik kedvenc versenyem, s bár csak egyszer, 2020-ban indultam a 80 km-es távon, azóta is tervezgettem, hogy megpróbálkoznék a hosszabb távval. Akkor késő esti rajt volt és hajnalra értem be a célba. Felejthetetlen élmény volt egész éjszaka futni és a napfelkeltét nézve megérkezni. Az egyik legszebb rész az volt, amikor kb. féltvánál egy hosszabb szakaszon a csillagos égbolt alatt ködpárában futottam, egészen misztikus volt. A másik pedig, amikor az egyik frissítő ponthoz kis pislákoló mécsesek mutatták az utat. Persze volt stressz is, pl. féltem, hogy lemerül a fejlámpám, vagy eltévedek, de végig rendben volt minden. Útközben km-ről km-re csökkent a szorongásom, ami a mosolygós frissítő csapatnak és a családias hangulatnak is köszönhető. Bízom benne, hogy idén valóra válthatom az álmomat, és legalább ilyen szép és élménydús futás lesz 160 km-en is!

Korinthosz – nekem örök emlék maradsz.
Színvonalas szervezés, tanulságos verseny, élményekkel és kihívásokkal teli odáig vezető út.
Meleg nyári nappalból futva értünk át a gondolatainkkal a hosszú magányos éjszakába, de amikor megkaptuk a célegyenesben a névre szóló szalagot, minden értelmet nyert.
Bízom benne, hogy a jövőben lesz még alkalmam újra átélni.

2016-ban futottam először a Korinthoszon és azonnal magával ragadott a hangulata. Minden évben ott akarok lenni a kánikula és a végeláthatatlan gátak ellenére. A verseny lelke Öcsi, a szíve Balázs, és az ő karjuk a segítők. Soha ne hagyjátok abba. Pacsi

A Korinthosz 80 volt az első aszfaltos ultra versenyem 2019-ben és ezzel végérvényesen beírta magát a szívembe. Emlékszem, akkor a töltés okozta a legnagyobb próbatételt, hiszen oda már megfáradt testtel és elmével érkeztem.
Tavaly, a második teljesítésem előtt ettől a szakasztól féltem a legjobban, de meglepő módon pont itt könnyült fel a futásom és indultak el a lábaim.
Meg kellett már küzdenem a tűző nappal, a rekkenő hőséggel és az éjjeli magánnyal is. Vágyom vissza.

Korinthosz. Ultrafutó körökben ez nem csak egy földrajzi név, hanem maga a Spartathlon. Ez a verseny egy csöppnyi Görögországot hoz ide a Kárpát-medencébe. Profi szervezés, lelkes segítők a frissítő pontokon, mind-mind a Spartahlont idézik. Sokszor az időjárás is segít átélni a mediterrán hangulatot. Mindezek mellett számomra példa értékű az a hozzáállás, amivel már a verseny előtt is segítik a bajba jutott futókat (verseny lemondás, nevezés átadás). A verseny utáni díjátadó amellett, hogy alkalmat biztosít arra, hogy egy kicsit mindenki győztesnek érezhesse magát, közelebb hozza egymáshoz az ultrafutókat.

A hazai ultraversenyek közül a korinthosz minden szempontból kiemelkedik, mint szervezésben, mint a frissítőpontok kínálatában. Az évek során az augusztus egybeforrt a korinthosszal.

Hétszer vettem részt a Korinthoszon és hétszer álltam dobogón.
🥇🥈🥇🥇🥈🥇🥇
Ötször a 80 km-es, kétszer a 160 km-es távon volt szerencsém rajthoz állni.
Az első alkalommal még a Spartathlon miatt indultam el a versenyen, de annyira magával ragadott a verseny hangulata, hogy már nem tudom kihagyni. Itt mindig egyedül indulok, kísérő nélkül, mert a frissítőpontokon olyan szeretetteljes és odaadó munkát végeznek a segítők és a szervezők, hogy teljes biztonságban érzem magam. A célban pedig alig várom, hogy Márkus Öcsi azt mondja
„Gratulálok Mama!”

Korinthosz 160 – életem első 100 km feletti távja és az ultrafutó pályafutásom vízválasztó eseménye volt a 2021-es futam.

Egy elképesztő verseny, tikkasztó hőség, nehezített terepviszonyok, csodás emberek, egy pályacsúcs győzelem, fantasztikus díjátadó gála – ez mind az én Korinthosz 160-am. Soha nem felejtem!

Számomra a Korinthosz verseny 2015-ben egy nagy kaland volt. Nagyon vonzott a verseny egyedisége, családias hangulata.
Elindultunk Szekszárdról, és Baján volt a cél. Közötte 81 km aszfaltos murvás út, tikkasztó meleggel.
Nagyon megmaradt bennem a Duna töltése. A rekkenő hőségben a távolban feltűnő frissítő sátrak csúcsai. Mindíg reménykedtem,
hogy nem délibábot látok csupán. Oázisok a sivatagban. Nagyon türelmes és segítőkész személyzettel.
Egy nagyon jól szervezett és lebonyolított verseny volt, ahol minden a futókért volt.